Az Alaptörvény küszöbön álló, tizedik
módosítása, amelyet Varga Judit igazságügyi miniszter már az új Országgyűlés megalakulását
követő napon benyújtott a parlamentnek, az orosz-ukrán háborús konfliktusra
hivatkozással a veszélyhelyzet új esetkörét kívánja létrehozni. A T/25. számú
javaslat szerint a kormány immár nemcsak „az élet- és
vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség
esetén”, hanem „szomszédos
országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius
katasztrófa”
okán is dönthet a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a rendeleti kormányzás
bevezetéséről.
Ne feledjük, Magyarországon most is
veszélyhelyzet és rendkívüli jogrend van hatályban, pedig a kormány már több
mint két hónapja kivezette az utolsó komolyabb járványügyi korlátozásokat, így
a zárt terekre vonatkozó általános maszkviselési kötelezettséget, illetve a
rendezvényekre vonatkozó korlátozásokat, és a vírushelyzet alakulására
hivatkozással május eleje óta csak heti rendszerességgel közli a járványügyi
adatokat. A veszélyhelyzet újabb és újabb meghosszabbításakor a kormány
visszatérően fogadkozott, hogy indokolt esetben hajlandó az eredetileg
megszabott törvényi határidő előtt megszüntetni a rendkívüli jogrendet, a fenti
fejlemények ellenére azonban ezt a mai napig nem tette meg. A veszélyhelyzeti
jogrend 2020 márciusa óta, néhány hónapos megszakítással, folyamatosan fennáll.
És a legújabb tervek szerint marad is velünk újabb hosszú, előre nem látható
időszakig, csak immár nem a vírushelyzetre, hanem Oroszország Ukrajna elleni
háborújára hivatkozással. A kormány ugyanis bevallottan hosszú hónapokig, akár
évekig is elhúzódó háborúra számít.
Sokszor leírtuk már, hogy
veszélyhelyzetben a kormány rendeletet alkothat, amellyel törvények
rendelkezéseit felülírhatja (kvázi „törvényerejű rendeletet” alkothat), és az
alapjogokat széles körben korlátozhatja, figyelmen kívül hagyva a jogrend
normális működése idején irányadó arányossági követelményt. Arra is számos
esetben rámutattunk, hogy a Fidesz-KDNP kormány még saját Alaptörvényét sem
tartja tiszteletben, amikor a veszélyhelyzeti jogrendet működteti: (1) a
kormánytöbbség által dominált Országgyűlés ugyanis egyfajta blanketta-felhatalmazással
korlátlan ideig és előre nem látható tárgykörökben is jóváhagyta a kormány
rendeletalkotási jogosítványát, (2) a kormány a járványhelyzettel közvetlenül
össze nem függő szabályozási területeken is számos rendeletet alkotott, és
durván szűkítette az alapjogok által védett szabadságunkat, és (3) a különleges
jogrendet arra használta fel, hogy tovább építse saját hatalmát és rombolja a
független intézmények maradékát.
Az Alaptörvény tizedik módosítása újfent
bizonyítja, hogy a kormány saját alaptörvényét is semmibe veszi. Egyfelől
azzal, hogy pillanatnyi politikai érdekitől vezérelve bármikor hajlandó
módosítani azt. Ez a gyakorlat teljesen idegen konszolidált alkotmányos
demokráciákban, ahol az alkotmányok szövegét a módosításra vonatkozó szigorú
eljárási szabályok mellett adott esetben erre a célra létrehozott speciális
klauzulák, de legalábbis alkotmányos konvenciók védik. Másfelől a jelenlegi
szöveg a fegyveres konfliktussal fenyegető veszély esetére a különleges
jogrendi helyzetek számos formáját rögzíti, a kormány mégis egy régi-új úton
próbálkozik: a veszélyhelyzet esetköreit szélesíti olyan tényállásokkal
(„szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy
humanitárius katasztrófa”), amelyek semmiképpen sem illenek a veszélyhelyzeti
különleges jogrend szabályozási logikájába. A kormány azonban a már jól
bejáratott utat választja: pontosan tudja, hogy a veszélyhelyzet
kihirdetésével, és egy új felhatalmazási törvény elfogadásával minden független
intézményes kontrollt kiiktathat a rendeleti kormányzás útjából. Az egyetlen
lehetséges ellensúly, az Alkotmánybíróság ugyanis már évek óta csak nevével
őrzi az alkotmányosság értékeit.
Az autoriter
kormányzás jellemzőit jól ismerő olvasó jogosan teszi fel a kérdést: De számít-e
egyáltalán, hogy marad-e vagy sem a különleges jogrend? Az Országgyűlés ugyanis
évek óta csak demokratikus álca, működése alig-alig különbözik a
rendeletalkotás üzemmódjától. Csak kormányjavaslatok kerülnek a parlament elé,
nincs érdemi szakmai vita, az ellenzék jogainak egyre szigorúbb korlátozása
érvényesül.
Az abszolút
hatalom félelem az emberektől, félelem a néptől, félelem az intézményektől,
félelem a saját oligarcháktól, félelem mindentől, az esőtől és a napsütéstől
is.
A túlbiztosítás mindig a félelem jele. Az abszolút hatalom a fennmaradása érdekében korábban megszerzett abszolút garanciákat hajlamos újabb és újabb mégabszolútabb garanciákkal alátámasztani, miközben nem alaptalanul attól retteg, hogy mindezek legvégül majd mégis elégtelennek bizonyulnak.
Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013
Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037
USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány
Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11.
Bank: UniCredit Bank
SWIFT: BACXHUHB
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
