KÖZLEMÉNYEK, ÁLLÁSPONTOK

Magyarország legyőzi önmagát?

Féltjük az információs jogainkat is. Hazánk a brüsszeli diktátumok elleni szakadatlan háborújában újabb vesztes csatára készül.


Még távolról sem ért véget a kormány vesszőfutása a médiatörvény miatt, de a jelek szerint hazánk olyan újabb frontot nyit, amelyben a korábbihoz képest jogi helyzete rosszabb lesz.

Az Európai Uniónak a médiairányításról szóló Audiovizuális Irányelve nem rendelkezik a médiahatóság függetlenségéről, mégis, a létrehozott egypárti médiahatalmi szervezet miatt súlyos szakmai, politikai és jogi bírálatok érték hazánkat, ráadásul éppen a számunkra legfontosabb nemzetközi szervezetek részéről.

A médiaszabályozással ellentétben az adatvédelmet felügyelő közjogi intézmény függetlensége az Európai Unió Adatvédelmi Irányelvének kemény előírása. Olyannyira, hogy az irányelv egyenesen "teljes függetlenséget" követeli meg. Ezt a rendelkezést az Európai Bíróság a közelmúltban értelmezte. Az Európai Bíróság Nagytanácsa az Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság 2010-ben kihirdetett ítéletében (C-518/07.) megállapította, hogy a NSZK azzal, hogy adatvédelmi ellenőrző intézményeit egyes tartományokban állami felügyelet alá vonta, megsértette az irányelvet.  Azzal tehát, hogy az adatvédelmet felügyelő közjogi intézmény "teljes függetlensége" csökkent (!), Németország megszegte jogi kötelezettségeit.

Nincs kétség, hogy miután a most elfogadott Alaptörvény megszünteti az adatvédelmi országgyűlési biztos hivatalát, a kormány ugyancsak nagyon függetlennek, autonómnak mondott intézményt állít majd a helyére, valószínűleg éppen hasonlatosat a médiahatósághoz, vezetője pedig ugyancsak elkötelezett híve lesz a nemzeti együttműködésnek.

Brüsszelben és Luxemburgban három dolgot kell majd megmagyarázni:

1. Az intézmény átalakításának van alkotmányos indoka, haszna, értelme; ellenkező esetben arra gondolhatnak majd a rosszindulatú brüsszeli hivatalnokok és a luxemburgi bírák, hogy éppen a parlamenti biztos függetlensége volt szálka a nemzeti együttműködés szemében.

2. Meg kell majd magyarázni, hogy nem azért kell a mandátumát ki nem töltött jelenlegi biztost megbízhatóbbra cserélni, mert kötelességét teljesítve a pert is vállalta a szegény segélyezetteket jogsértően nyilvánosan listázó hódmezővásárhelyi polgármesterrel. Továbbá hogy nem áll fenn az a veszély, hogy e precedens után, ha a kinevezett új adatvédelmi főnök véletlenül engedne az autonómia kísértésének, hivatalát azonnal újból átszerveznék, és ő pedig mehetne a most elküldendő után.

3. A parlamenti ombudsmani hivatal helyébe lépő kormányzati szerv függetlensége a megszűnő intézményhez képest majd nem csökken.

Az Európai Uniónak is lehet tanulnivalója: a diktátumra gyáván meghunyászkodó Németországgal szemben Magyarországban majd emberére akad.

A további lehetőség az, hogy a kormánynak van még úgy fél éve a visszavonulásra. Erre az Alaptörvény szövege éppen meg is adja a lehetőséget. Egyébként is csak merő rágalom, hogy a független parlamenti ombudsman helyett bármikor kormányhivatalt terveztek volna a magyar döntéshozók az adatvédelem (és az információszabadság) alkotmányos ellenőrzésére.

Budapest, 2011. május 9.

Eötvös Károly Intézet