Az a félelmünk, hogy a fék nélküli kétharmad olyan lépésekkel lesz képes szétzilálni a jogállamiságot, amelyeket május előtt el sem tudtunk gondolni, beigazolódott. Az Országgyűlés létszámának csökkentéséről szóló alkotmánymódosítást még leginkább csak végiggondolatlansága miatt kritizálhattuk. Az alkotmánybírák jelölési rendjének a kormánytöbbség számára kedvező átírása egyértelműen előrevetítette az alkotmányos fékek kikapcsolását. A véleményszabadságról, a bírósági titkárok ítélkezéséről és a visszamenőleges adóztatásról szóló módosítások már közvetlen módon csupán azt a kormányzati célt szolgálták, hogy a később megalkotandó – egyébként alkotmánysértő – törvények ne bukjanak el az Alkotmánybíróság szűrőjén. Ennek az sem jelentette akadályát, hogy a visszaható hatályú adóztatás nemcsak a jogállami alapelvekkel, de a józan ész törvényeivel is összeegyeztethetetlen. Végül, amikor a kormánytöbbség sem azzal, hogy az alkotmánybíró-választást az uralkodó párt belügyévé tette, sem pedig az alkotmány átírásával nem ért célt, magát az alkotmánybírósági kontroll lehetőségét szüntetné meg a neki fontos tárgykörökben. Ha az alkotmánybíráskodás korlátozásáról szóló javaslatot elfogadják, többé a legnagyobb jóindulattal sem lehet az alkotmányszöveget úgy magyarázni, mintha az megfelelne az alkotmányos jogállami értékrendnek.
Eötvös Károly Intézet
