Szükségtelen az arányosság, avagy az alkotmánybíráskodás új technikája

Három bíró kezdeményezte a helyi földbizottságokkal kapcsolatos szabályok alkotmányossági vizsgálatát, mivel joggyakorlatukban problémaként jelentkezett, hogy a helyi önkormányzat területén gazdálkodók választott képviselőiből álló földbizottságok hozzájárulása nélkül a településhez tartozó földek nem adhatók el. A törvény értelmében minden szerződéshez, amely föld tulajdonjogának átruházásáról rendelkezik, a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyása szükséges. A hatóságnak ehhez azonban be kell szereznie a helyi földbizottság állásfoglalását, és nem járulhat hozzá az adásvételhez, ha a földbizottság nem hagyja jóvá az ügyletet, vagy arról nem nyilatkozik. A visszaélések megelőzésére hivatott garanciarendszerről legyen elég annyi, hogy a földbizottság döntését nem köteles indokolni, az értékelési szempontok nem kizárólagosak, nincs bizonyítási kötelezettség, és az értékelés ellen csak rövid határidőn belül lehet kifogást előterjeszteni a képviselőtestületnél, melynek kezdetéről ráadásul az érdekelteket nem értesítik. Ráadásul a jogalkotó még a mai napig sem hozta meg a földbizottságokra vonatkozó rendeleti részletszabályokat. Az indítványozó bírók szerint ezek a rendelkezések sértik a tulajdonjogot, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot – mindezzel pedig nem nehéz egyetérteni.

Az indítványozók határozott kérelme ellenére az AB nem végezte el a földbizottságokra vonatkozó jogi szabályozás átfogó vizsgálatát.  A testület döntésében elsősorban a földbizottságok szerepének leírására törekedett, és csupán annyit állapított meg erről a magyar jogrendszerben új intézményről, hogy az közvetett magánjogi érdekeltként adja ki állásfoglalását, és nem rendelkezik hatósági jogkörrel, mert az adásvétel jóváhagyására vonatkozó döntést a mezőgazdasági hatóság hozza meg, nem a földbizottság.

A fenti, közigazgatási jogi szempontból nehezen értelmezhető definíciós kísérlet a jogintézmény alkotmányos értékelése helyett kizárólag a formával foglalkozik a tartalom helyett, ahogy erre Czine Ágnes és Kiss László különvéleményei is rámutatnak. Szerintük ugyanis a földbizottságok helyi közérdeket képviselnek és közhatalmat gyakorolnak vétóval felérő állásfoglalásukra tekintettel.

Alapjogi szempontból érdekes megfigyelnünk, hogyan közelít az új összetételű Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való joghoz mint alkotmányos alapjoghoz.

A tulajdonjog értelmezésénél a többségi vélemény nem követi a korábbi gyakorlatban kimunkált elveket, hanem egyetlen döntésre hivatkozik, anélkül, hogy megindokolná miért tér el a kialakított gyakorlattól. A precedensekből az következne, hogy a tulajdonjog korlátozásánál nem elegendő a közérdekre való hivatkozás, hanem emellett az alapjog korlátozás arányossága is elengedhetetlen – ahogy erre a különvélemények is utalnak.

A bevezetőben is említett „új technika” lényege abban áll, hogy az Alkotmánybíróság el sem juttatja érvelését az alapjogok esetén az alaptörvény szerint is kötelező szükségességi-arányossági teszt elvégzéséig. A tulajdonjog korlátozása kapcsán az Alkotmánybíróság magabiztosan leszögezi, hogy a közérdekű célt szolgáló korlátozás nem sérti a tulajdonjogot, arról azonban hallgat, hogy a közérdekű céllal felállított földbizottságok ténykedése mennyiben szükséges, és milyen alkotmányos jog védelme teszi elfogadhatóvá a tulajdonjog ilyen arányú korlátozását.

Határozatában az Alkotmánybíróság helyesen minősíti alaptörvény ellenesnek a földbizottságok eljárását érintő legkirívóbb visszásságokat (pl: vétónak számít az is, ha nem ad ki állásfoglalást). A testület a hallgatólagos vétó és a tulajdonjog illetve a jogorvoslathoz való jog összhangját is vizsgálta, de megállapításai a szükségességi-arányossági teszt elemei nélkül erőtlenek. A szükségességi-arányossági teszt egyedül a tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán merül fel.

A tulajdonjog korábbi gyakorlattól eltérő kezelése beleillik az egypárti többség logikájába, melyet jól megfigyelhettünk a pénznyerő automaták, a trafikok és a hitelintézetek kapcsán hozott alkotmánybírósági döntéseken. Jelen határozatában az AB mindent megtett annak érdekében, hogy a földbizottságok létjogosultságát megalapozza, döntése azonban olyan, mint egy másodfokú egyenlet levezetés nélkül – senki sem tudhatja, végül hogyan jött ki egészen véletlenül a parlamenti többség óhaja szerinti megoldás.