ekint embléma

Az egyetemek nemcsak fura, hanem egyre durvább urai (vélemény)

vélemény 2020-08-08 Fb Sharing

Az Eötvös Károly Intézet blogbejegyzése.

Felhívás az olvasónak!


Ennek a véleménynek az elkészítését Gervai Judit támogatta. Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:


- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407) 

- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)

- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)


Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként. 


Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!


***


Korábbi írásunkban azt ajánlottuk a szabadság megmaradó szigeteinek, hogy támogassák a példamutató bátorsággal együtt felmondó Index-szerkesztőséget, és a demokratikus értékek érdekében működtessenek szabad sajtót. Miközben újabb és újabb támadások érik azokat az intézményeket, amelyek legalább elvileg alkalmasak lennének a szabadság és autonómia megőrzésére, alig látszanak az önvédelmi reflexek. Mintha az autoriter rezsim végletesen kifárasztotta volna a politikai közösség szabadságra érzékeny részét. Az ellenállás, az autonómia védelme az otromba és primitív támadásokkal szemben persze erőfeszítést igényel és kockázatos. Az akadémikusok bejáratott, jól ismert stratégiát választottak, amikor a rezsimhez közel álló, a kijárás ígéretével kecsegtető elnököt választottak. Minden jel szerint így lett a Rektori Konferencia társelnöke egy kézilabdaedző. Nincs is erősebb hagyomány, mint az informalitás, a személyes függőség puha, átláthatatlan nyúlós-nyálas közege, ami mindenkit összeken, aki a közelébe kerül.

 

Csakhogy a kultúra, tudomány és egyetem működési elve, lényegi eleme és alapvető feltétele az autonómia. A diktatúrákban ezek a rendszer ellenében, a repedésekben működnek, alig tudnak hozzájárulni a közösség épüléséhez. A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása és kuratóriumának botrányos kinevezése sokadik példája a sanda, hazug, magánosításba burkolt szabadságmegvonásnak. A politikusokkal és rezsimközeli gazdasági potentátokkal feltöltött alapítványok közvetlen eszközei a miniszterelnöknek. Ezek az intézmények elvesztették autonómiájukat, ami pedig működésük alapfeltétele. Az egyetemi polgárok nincsenek biztonságban, a tanulás, oktatás és tudomány valamint a vélemény-nyilvánítás szabadsága strukturálisan sérült. Szemben az egyetemi közösség által választott testületek tevékenységével, ezeket az embereket a polipszerűen működő rezsimlogika mozgatja. Közben érezhető szorongás lengi be a többi egyetemet, senki nem tudhatja, mikor kerül rá a sor. A legújabb hírek a Szegedi Tudományegyetem lehetséges feldarabolásáról szólnak. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az intézményi keretek átalakítása kivétel nélkül az egyetemi autonómia zsugorodását vonta maga után.

 

E bizonytalanság éppen elég ahhoz, hogy az érintettek óvatosak, lojálisak maradjanak a fenntartóval, vagyis az állammal szemben, lehetőleg ne húzogassák a fenevad bajuszát. Ez sok mindent jelent a mindennapi működés során, és gyorsan beépül az intézmény működési elvei közé. A Vidnyánszky-jelenség a színházi képzésben, a Varga Judit-jelenség a jogászképzésben, a Hernádi-jelenség a közgazdász-képzésben pontosan betölti funkcióját. Semmi köze a magánosításhoz, amivel az egyetemek esetében önmagában is lenne bajunk, annál több köze van azonban a politikai alávetéshez és szabadságmegvonáshoz. Amivel szemben az egyetemi polgároknak egyet ajánlhatunk: próbálják megvédeni szabadságukat, ne hallgassanak, és mutassanak példát!

      

Legolvasottabb bejegyzések