ekint embléma

Civilek, politizáljatok! (vélemény)

vélemény 2020-08-28 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Az Eötvös Károly Intézet blogbejegyzése.

Felhívás az olvasónak!


Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:


- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407) 

- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)

- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)


Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként. 


Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!


***

Legutóbbi állásfoglalásunkban arról szóltunk, hogy a kultúra és a tudomány működési elve az autonómia. A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása és kuratóriumának botrányos kinevezése sokadik példája a sanda, hazug, magánosításba burkolt szabadságmegvonásnak.

A civilek autonómiája is régóta a rezsim célkeresztjében van.

Közhely, hogy a modern, XXI. századi autokráciák a nyílt erőszak és elnyomás eszközei helyett a megfélemlítés finomabb formáit választják, mindezt azért, hogy leplezzék a politikai rendszer valódi természetét. A választási csalással újraválasztott fehérorosz elnököt, Alexander Lukasenkát nem véletlenül emlegetik „Európa utolsó diktátoraként” – az új típusú autokráciák vezetői ugyanis ódzkodnak azoktól az eszközöktől (rendőri erőszak, bebörtönzések), amelyekkel a fehérorosz elnök dolgozik hatalma fenntartása és a kormánykritikus hangok elnémítása érdekében. A politikai elnyomás rafináltabb eszközei azonban következményeiket illetően alig különböznek a hagyományos diktatúrákban alkalmazott intézkedésektől.

A modern autokráciák eszköztárába tehát sokkal inkább illik a pénzügyi ellehetetlenítés, a hazug és torz politikai kommunikáció, amellyel a kormányzat a saját uralmára veszélyes intézmények ellen hangolja a közvéleményt. Miközben a fizikai erőszakot kerülik, heccsajtójuk gyakran a legbrutálisabb diktatúrák hangján szólal meg. A civil szervezetek függetlenségét a magyar kormány az előbbi két eszköz alkalmazásával folyamatosan támadja. Nemrég kiderült, hogy Orbánék mintegy 70 milliárd forint pénzügyi támogatásról mondtak le azért, mert a külföldi donorok (Norvég Alap, EGT-Alap) a kormány beleszólása nélkül, szakmai pályáztatás útján kívánták elosztani a civil szférának szánt forrásokat. A július 17. és 21. között zajló rendkívüli EU-csúcs előtt elfogadott 25/2020. (VII. 14.) parlamenti határozat pedig azzal a mandátummal küldte csatába a magyar miniszterelnököt, hogy többek között akadályozza meg azt, hogy „politikai pártok és politikai tevékenységet végző, civilnek álcázott szervezetek” uniós támogatásban részesüljenek.

A civil szervezeteket támadó és megbélyegző politikai kommunikáció tehát magas fordulatszámon pörög. A kormány és propagandagépezete hosszú évek óta azt sulykolja, hogy a civil szervezetek, így a magyar és nemzetközi NGO-k egyaránt, illegitim módon, demokratikus felhatalmazás hiányában politizálnak és kívánnak beleszólni a politikai folyamatok alakulásába. Ez az állítás azonban súlyos fogalmi zavarról tanúskodik, amely zavar fenntartása hasznos az autoriter hatalom számára.

A politika nem azonos a közhatalom-gyakorlással. A politika az antik görög gondolkodásban a közösség ügyeivel való foglalkozást jelentette. A fogalom tehát azokat a vitákat jelölte, amelyek olyan kérdéseket kívántak megválaszolni, hogy kik alkotnak egy közösséget, milyen értékek kötik össze a közösség tagjait, és milyen intézmények működnek a közösségi döntések meghozatala és a közös értékek érvényesülésének biztosítása érdekében. Kétségtelen, hogy a közhatalom birtoklása kínálja a legkomolyabb lehetőséget a közösség ügyeinek formálására és alakítására. A közhatalom gyakorlói ugyanis az egyénekre nézve kötelező és kikényszeríthető döntéseket hozhatnak. Így a politikai tevékenység egyik igazolható célja lehet a hatalmi pozíciók és fontosabb hivatalok megszerzése. De a politizálás, a közügyek megvitatása és képviselete a hatalom nélküliek részéről nem csak lehetséges, de a demokrácia feltétele is. Demokratikus felhatalmazásra, demokratikus legitimációra csak a közhatalom gyakorlóinak van szükségük, a politikai vitákban való részvétel mint véleménynyilvánítás, minden személy és civil szervezet szabadságának része.

A civil szervezetek léte és tevékenysége a jól működő demokráciákban is nélkülözhetetlen. Az egyik legismertebb kortárs francia filozófus, Pierre Rosanvallon szerint a civil szervezetek a politikai rendszer reflexivitását növelik, azaz elősegítik azt, hogy a közös döntések az egyéni érdekek és vélemények lehető legszélesebb körének mérlegelésével szülessenek meg. Mark Warren politikai filozófus szerint a civil szervezetek sajátos demokrácia-védelmi funkcióval, olyan mobilizációs potenciállal rendelkeznek, amelyre alapozva az emberi és politikai jogok érvényesülését, tiszteletben tartását, az állam átlátható működését az egyes állampolgároknál hatékonyabban képesek kikényszeríteni. A független civil szféra erősebb aktivitása tehát több demokráciát eredményez. Az állampolgárok politikai passzivitása az autokráciák fennmaradását szolgálja, ezért az ilyen rezsimek mindent megtesznek, hogy a politikai közösséget megfosszák a véleménynyilvánítástól és cselekvéstől a lényeges közügyekben. Ezért hoznak létre és tartanak fenn kormánypárti szervezeteket, amelyek az uralkodó ideológiát szajkózzák és mindenkor bevethetők a hatalom érdekében. Ugyanezért rendeznek operett-konzultációkat. Az autokráciák ebben a tekintetben is unalmasan egyformák. Semmilyen szinten nem tűrik a kritikát és pluralizmust.      

Az autokratikus tendenciák felerősödése a hazai civil szervezetekre is fokozottabb felelősséget ró, amely természetszerűleg hordozza magában a fokozott politikai aktivitás szükségét. Az autoriter hatalom által tönkretett autonómiák, a demokratikus kontroll mára teljes szétdúlt intézményeinek egyes funkcióit a civil szférának súlyosan erőforráshiányos helyzetben is be kell töltenie. Nem tehet másképp: a jogállam, a demokratikus működés majdani helyreállításának alapfeltétele, hogy a még meglévő, mindannyiunk jogaiért kiálló civil szervezetek a szabad sajtó megmaradt szigeteivel (és nem mellesleg, a demokratikus ellenzék pártjaival) az autoriter hatalom szorításában is követeljék az európai értékek, a demokrácia játékszabályainak tiszteletben tartását, egy szolidáris, nyitott társadalom megvalósulását.

Az állampolgárok, az ellenzék és az európai közösség közös felelőssége, hogy védje e szervezeteket és támogassa munkájukat. 

Legolvasottabb bejegyzések