ekint embléma

A Völner-ügy csóvája, avagy egyetem vagy birkaiskola (álláspont)

álláspont 2022-01-19 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Az Eötvös Károly Intézet blogbejegyzése a Völner-ügy egyetemeket érintő száláról.

Felhívás az olvasónak!


Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:


Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013

Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037

USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044


Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány


Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11. 

Bank: UniCredit Bank

SWIFT: BACXHUHB


Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként. 


Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!


***

A Völner-ügy nyomozati iratai alapján, amelyet hétfőn hozott nyilvánosságra a 444.hu hírportál, illetve az ügyben érintett bizonyos oktatók azóta megjelent nyilatkozatai alapján szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar december elején letartóztatott elnöke egyetemi oktatókat vett rá, hogy jogi vizsgákat intézzenek el bizonyos NER-közeli embereknek, többek között Völner Pál rokonának, vagy Rogán Antal propagandaminiszter kabinetfőnökének. Meggyőző érvek szólnak amellett, hogy az EKINT által is elemzett Völner-ügy kulcsfigurája, Schadl közfeladati helyzettel visszaélés (Btk. 306. §) és bizonyos esetekben közokirathamisítás (Btk. 342. §) bűntettére vett rá oktatókat, többek közt sok éve jogtudománnyal foglalkozó, nagy tekintélyű tanárokat.

Az ügynek a jónéhány, demokráciát érintő általános tanulsága közül a legelemibb, hogy ismét egy olyan eset látott napvilágot, amelyben a szereplők megdöbbentő, közfelháborodást kiváltó viselkedése a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lényegéből, a foglyul ejtett állam jelenségéből egyenesen következik. Nem vitatva az egyetemi vizsgák elcsalásában közreműködő oktatók súlyos vétkességét és felelősségét, képzeljük bele egy pillanatra magunkat a nemrég „modellváltáson” átesett egyetemen dolgozó, sokszor a teljes egzisztenciáját egyetemi státuszára építő professzor helyzetébe, aki kap egy telefont az igazságügyi miniszter helyettesének megbízásából, miszerint Orbán propagandaminiszterének legszorosabb munkatársát át kellene engednie egy vizsgán. Léteznek-e ma Magyarországon azok az egyetemen belüli és kívüli fórumok, amelyekhez oltalomért folyamodhat ilyen esetben az  oktató, amelyek pártatlanul és részrehajlásmentesen, hatalmi érdekektől függetlenül látják el jogállami funkciójukat? A helyes oktatói cselekedet nyilvánvalóan a kérés visszautasítása, ám mivel találja magát szembe ma Magyarországon ebben az esetben a tanár? A hibrid rezsimek autokrata hatalma elsősorban nem bebörtönöz, hanem kényszernyugdíjaz, különféle hatóságok által vegzál, mondvacsinált indokokra hivatkozva elbocsát, stb. Mindennek a jogászok, a jogot oktató tanárok ne lennének pontosan tudatában?

Alkotmányos államban egy egyetemi oktatót okirathamisításra rábírni igyekvő hatalmi szereplő rendkívül sokat kockáztat, hiszen a hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, vagy az egyetemi autonómia elve nem pusztába kiáltott szavak csupán, hanem jogállami módon (azaz valóban) funkcionáló alkotmányos intézményekkel vannak körülbástyázva. Alkotmányos államban egy ilyen ügyben az oktatásért felelős miniszter ugyanúgy azonnal lemond, mint az ügyben érintett propagandaminiszter, az igazságügyi miniszterrel együtt. Alkotmányos államban a nyomozóhatóságok minden követ megmozgatnak azért, hogy kiderüljön, ki lehet a végrehajtói kar elnöke által csak „Gazdának” nevezett kormánytag, vagy kormányközeli személy. Ha egy alkotmányos államban „a hatalom birtokosainak baljóslatú érdekei" (John Stuart Mill) lelepleződnek, arról tudomást szerez az egész ország, arról beszámol a valamennyi adófizető pénzéből fenntartott pártatlan közmédia, az a választások kimenetelét jó eséllyel befolyásolja, vagyis súlyos következményekkel jár. Alkotmányos államban eleve nem is létezik az a bűnös rendszer, amely most a Völner-ügy kapcsán repedezik „a bűzös végeken”.

Egy-két egyetemi oktató karrierje most biztosan véget ér, kollaboránsként, az általuk tanított jog árulójaként morálisan is örökre elbuktak. Mi viszont olyan országban szeretnénk élni, amelyben a hatalmasok jogtalan, bűnös magánérdekeinek ellenszegülni nem bátorság, hanem valós jogállami intézmények által oltalmazott állampolgári kötelesség.


Kép forrása: 24.hu

Legolvasottabb bejegyzések