A menekültekkel kapcsolatos kormányzati kommunikáció
A 2015 első felében zajló Nemzeti Konzultáció a Bevándorlásról és a Terrorizmusról, valamint a hozzá tartozó kormányzati „tájékoztató” plakátkampány a kvótanépszavazás közvetlen előzményének is tekinthető. Mind a konzultáció, mind a kvótanépszavazás vállalt és kimondott célja, hogy a kormány pontosan meg nem nevezett, jövőbeli intézkedéseit legitimálja, és a választópolgárok egységes akaratának tüntesse fel. Ennek érdekében az emberek félelmeire és előítéleteire apellál: összemossa a bevándorlást és a terrorizmust, kriminalizálja a menedékkérőket, következetesen illegális bevándorlókként emlegeti őket, és kommunikációjában hamisan állítja szembe az egyébként igen komplex módon összefüggő nemzeti és uniós érdekeket. Az információs kampánynak, valamint társadalmi célú hirdetésnek álcázott kormányzati népszavazás-kampány üzenetei ismétlik a bevándorlással és a menekültekkel kapcsolatos sztereotípiákat és előítéleteket, morális pánikot keltve táplálják az egyébként is aggasztó méreteket öltő idegengyűlöletet, hiszterizálva mindezzel a potenciális szavazókat. A kormány menekültekkel, terrorizmussal kapcsolatos kommunikációja, ahogy arra több kutatás is rámutat, képes növelni a társadalom idegenellenességét.
Plakátkampány a kvótanépszavazásról
A Kormány 2016 júliusától újabb óriásplakátokkal, televíziós spotokkal stb. készíti elő a népszavazást. A kormányzati „Tudta?” tájékoztató kampány már a hivatalos népszavazási kampányidőszak előtt megkezdődött. Annak kérdése, hogy a kormányzati kampány folytatása, illetve a Kormány üzeneteinek tartalma jogszerű-e, többször is a Nemzeti Választási Bizottság (NVB), illetve az NVB határozatát felülvizsgáló Kúria elé került. A Kúria úgy döntött: a kormányzati kampány a véleménynyilvánítási szabadság védelmét élvezi. Ez a megállapítás alkotmányjogi nonszensz: a Kúria az államhatalom korlátozására létrejött, a polgárokat az állam visszaéléseivel szemben védelmező alapjogokat a logikát megfordítva, kifejezetten az állam védelmében hívja fel. A Kormányt azonban fogalmilag nem illetik meg alapjogok, így a véleményszabadság alapjoga sem, tehát az erre alapozott bírósági okfejtés sem állhatja meg a helyét. Jogállami minimum, hogy az állami szervek tevékenysége jogilag kötött. Közhatalom csak a jognak alárendelten gyakorolható, ezért a Kormány kampányban vállalt szerepét csak alkotmányos feladat- és hatásköre alapozhatja meg. Másképpen fogalmazva, az állami szervek tevékenysége nem jogok gyakorlása, hanem az állami kötelezettségek teljesítése. Az alapvető jogok védelmében az állam kötelezettsége kiterjed a jogok gyakorlásának elősegítésére. A kvótanépszavazás esetében mindez annyit tesz, hogy a polgárok tájékozódáshoz való joga tájékoztatási kötelezettséget teremt a Kormány oldalán, de semmiképp nem alapozza meg a Kormány véleményszabadságát. A Kormány a népszavazás kezdeményezőjeként sem szabadságjogával él, hanem egy Alaptörvényben biztosított jogköréhez kapcsolódó jogosítványait gyakorolja továbbra is közhatalmi állami szervként. Ekként pedig álláspontja kifejtésének máshol húzódnak a korlátai, mint a polgárok véleménynyilvánítási szabadságának határai. A Kormány esetében semmiféle valótlan tényközlés nem igazolható, mivel az sértené az állam fentebb részletezett, ún. intézményvédelmi kötelezettségét. Továbbá a Kormány értékítéletet tartalmazó álláspontjának helyessége is vizsgálható: a Kormány alkotmányos kötelezettsége az alkotmányos értékrend, a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme; ezekkel ellentétes (pl. kirekesztő, az emberi méltóságot, az egyenlőséget sértő) politikai álláspontot nem képviselhet.
Népszavazás az illiberális rendszerben
Az illiberális állam egész működésmódja ellentétes a liberális demokráciáéval, és ez értelemszerűen befolyásolja a népszavazás intézményének szerepét és jelentőségét. Az illiberális államnak a részlegesen meghagyott média- és politikai pluralizmus viszonyai között tekintettel kell lennie a közvélemény alakulására és állapotára. Demonstrálnia kell, hogy a többség mögötte áll, hogy a kritikusok marginális kisebbséget alkotnak, tagjai a nemzettel szemben és külső erők megbízásából ügyködnek. Ezért permanens kampányt üzemeltet: olyan manipulált kérdéssorokról tart nemzeti konzultációt vagy népszavazást, amelyekben garantálható a többség, miközben a tőle független hasonló kezdeményezéseket megakadályozza. Ebben a tágabb összefüggésben a népszavazáson megnyilvánuló, manipulált eredmény nem a politikai hatalom gyakorlásának forrása, hanem annak puszta eszköze.
Jogszerűtlen népszavazási kérdés
Jogi szempontból a feltett kérdés nem felel meg a jogszabályi és alkotmányossági követelményeknek, ezért valójában már a népszavazási kérdést sem lehetett volna hitelesíteni. A kérdés azért nem jogszerű, mert országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet, azonban az Országgyűlés nem kötelezheti az uniós menekültpolitika tekintetében a Kormányt. A Kormány az az állami szerv, amely meghatározó szerepet tölt be a magyar álláspont kialakításban és képviseletében az Európai Unióban, mivel Magyarországot az Európai Tanácsban a miniszterelnök, az Európai Unió Tanácsában az adott területért felelős miniszter képviseli. A Kormány maga határozza meg az Európai Unióban képviselt magyar álláspontot, és viseli érte a felelősséget. A népszavazási kérdés hamisan sugallja, hogy ebben az Országgyűlés álláspontja megkötné a Kormányt. A népszavazás bárhogy is alakul, az jogilag nem változtat a Kormány mozgásterén.
A kérdés ráadásul nem egyértelmű, megfogalmazásából nem derül ki, mire is vonatkozik a kezdeményezés. A Tanács 2015/1601 számú, 2015 szeptemberében elfogadott határozatára vagy jövőbeli intézkedésekre? A kérdés annyira pontatlan, hogy abból az eredményes népszavazás után az Országgyűlés bármire felhasználható felhatalmazást érthet ki magának.
Választási lehetőségek a népszavazáson
Október 2-áig a választópolgároknak végig kell gondolniuk, hogy mik a magyar állampolgárok közösségének humanitárius és nemzetközi jogi kötelezettségei a menekültválság áldozataival szemben. Mérlegelniük kell, hogy mit jelent a döntés Magyarország szabadon vállalt, és a magyar állampolgárok nagy többsége által ma is támogatott közös európai eszme és annak intézményes letéteményese, az Európai Unió jövője szempontjából.
Aki erkölcsi kötelességének érzi humanitárius alapon „igen”-nel szavazni, részvételével maga is az illiberális állam hatalomgyakorlásának eszközévé válhat, mert miközben az igenek minden bizonnyal kisebbségben lesznek, hozzájárulnak a népszavazás érvényességéhez. Ráadásul az „igen”-nel szavazás jogilag hatástalan és értelmetlen is, mert az Országgyűlés nem kötelezheti a kormányt egy meghatározott álláspont képviseletére az uniós döntéshozatalban, a kormány ugyanis szabadon dönthet, amit már meg is tett, amikor az állampolgárok megkérdezése nélkül az uniós kvótarendszert megtámadta az Európai Bíróságon.
A „nem” szavazatot választók közül nem kevesen jobb szándékuk ellenére a kormány gyűlöletkampányát fogják igazolni. A „nem” szavazattal továbbá nem tudható pontosan mire ad felhatalmazást a választó a hatalomgyakorlóknak, mert jogilag meghatározhatatlan, hogy az Országgyűlésnek mit kell tennie, ha a nem válaszok kerülnek többségbe. A „nem”-mel szavazó szándéka ellenére felhatalmazást adhat a Kormány Európa-ellenes politikájához.
Az is felelős választópolgári döntés, hogy sokan tudatosan nem mennek el szavazni vagy érvénytelenül szavaznak. Így nem járulnak hozzá a népszavazás sikeréhez, de a hamis kérdés megválaszolása helyett nemet mondhatnak a menekülők megbélyegzésére, elutasíthatják az Európa-ellenességet és kifejezhetik azt az óhajukat, hogy a menekültkrízisről félelemkeltés helyett valódi vitát kellene folytatni.
A tanulmány teljes szövege az alábbi linken letölthető:
