ekint embléma

A kormány eddigi legrosszabb áprilisi tréfája: álláspont a T/9934. számú mosléktörvényről

álláspont 2020-04-02 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Az Eötvös Károly Intézet álláspontja a T/9934. számú mosléktörvényről.

Felhívás az olvasónak!


Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:


- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407) 

- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)

- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)


Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként. 


Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!


***


A T/9934. számú törvényjavaslat, műfaját tekintve szokásos nevén ún. salátatörvény, de pontosabb megnevezése szerint mosléktörvény (hiszen, ellentétben a salátával, nem egymáshoz illő elemeket önt egymás mellé) 36. §-a újabb súlyos támadást intézett volna az önkormányzatok már sokszor megtépázott maradék autonómiája ellen. A törvénytervezetnek az önkormányzatokat érintő részét április 1-én, a bolondok napján a kormány visszavonta. A többi marad.

Először nézzük meg, mit jelentett volna a javaslat elfogadása, melynek visszavonásának módja teljes kommunikációs csőd: a kormány a törvény ezen részét saját állítása szerint csakis azért vonta vissza, mert „a lehető legszélesebb körű, pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogásra törekszik”.

1. Általános vélekedés, hogy az autokráciáknak a demokratikus hatalomgyakorlással szembeni kevés előnyeinek egyike, hogy az autoriter rendszerek a jogállamoknál gyorsabban és erőforrásaik nagyobb koncentráltságával képesek reagálni a külvilág váratlan kihívásaira.  Ezt a vélekedést az Eötvös Károly Intézet eddig is vitathatónak tartotta.

Március 27-i állásfoglalásunkban, melyben azt elemeztük, hogy a demokráciák vagy az autokráciák a hatékonyabb válságkezelők-e, ezt írtuk: „Autokratikus politikai rendszerben a válságkezelés is bizonytalan és különös veszélyeket hordoz. A szabadságok, autonómiák megvonása és a rezsim egyéb hiátusai ilyenkor visszaüthetnek. Ismert összefüggés, hogy a hierarchikus döntési rendszerek sajátos vakságban szenvednek. A központ rosszul látja az alsóbb régiókat, képtelen érzékelni a távol levő problémákat, vagy csak nagyon későn, torzításokkal jutnak el a központba az információk. Ebben az értelemben az autokráciáknak korlátozott a racionalitásuk.”

2. Állításunkat alátámasztotta a kormánytöbbség által előterjesztett törvényjavaslat.

Az előzmény az, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése a polgármestereket helyi teljhatalommal ruházta fel, mivel a testületi/közgyűlési és ezek átruházott döntéseit a polgármesterek kezébe adta. Mint az köztudott, például a szekszárdi és a komlói polgármesterek azonnal éltek a lehetőséggel. Számos demokratikus gondolkodású polgármester a ráruházott hatalomból viszont úgy menekült ki, hogy megszervezte távollévő képviselők online szavazását, illetve a frakcióvezetők hozzájárulásával nem csak többségre, hanem esetenként konszenzusra törekvő egyéni döntési gyakorlatot alakítottak ki.  

A benyújtott törvényjavaslat szerint a főpolgármester, a polgármester és a megyei közgyűlés elnökének döntéseihez „szükséges a megyei, fővárosi védelmi bizottság előzetes jóváhagyása. A megyei, fővárosi védelmi bizottság az előzetes jóváhagyás tekintetében a döntési javaslat beérkezését követő 5 napon belül köteles dönteni…”, ha pedig a védelmi bizottság nem döntene, a polgármester döntése öt nap késedelemmel lép hatályba. Ez kiváló illusztrációja állásfoglalásunknak, iskolapéldája a döntések értelmetlen centralizálásának, ennek következtében pedig a kisszámú döntési pont miatt az ismerethiányos, szakszerűtlen döntések veszélyét hordozta volna, továbbá a válság idején indokolt gyors reagálást akadályozná.

3. Az előre is látható, várható veszélyek számosak. Ezek közül említünk néhányat:

- Noha erről a javaslat nem beszél, aligha lehet másként, minthogy az eddigi bizottsági döntési hatáskörök ugyancsak a polgármesterekhez, majd előzetes jóváhagyásra a védelmi bizottságokhoz kerültek volna.

- Olyan a járvány elleni védelemhez nem kapcsolódó rutinfeladatokról, mint az önkormányzat elővásárlási jogáról lemondás vagy adásvételi szerződések felülvizsgálata ugyan milyen információk alapján döntenének a Fidesz által politikailag uralt és ezekbe a politikai jellegű védelmi bizottságokba belerángatott elvben politikamentesen működő rendőrtisztek?

- Tudunk olyan polgármesterről, aki, mert nem volt helyes néhány órát sem várnia, hajnali háromkor írt alá járványvédelmi eszköz beszerzéséről szóló döntést. A törvény hatályba lépése után ezzel is várnia kellett volna öt további napot.

- Az önkormányzatok által normál ügymenetre tervezett szociális támogatási keretek a munkanélküliség növekedése, a szociális rászorultság tömegessé válása következtében gyorsan elapad. Helyben készültek olyan felmérések, hogy ezek forrását kétszeresére, pesszimista forgatókönyv esetén két és félszeresére kellene emelni. Az illetékes miniszter közlése szerint az önkormányzatok központi támogatást nem kapnak, az önkormányzatoknak, azaz a polgármestereknek gyakran szűkös forrásaikat kell erre a célra átcsoportosítaniuk. Ha a törvény hatályba lép, ezt is csak a védelmi bizottságok előzetes hozzájárulásával tehették volna meg.

- Mindezek alapján az önkormányzatoknak beruházásokat, felújításokat kell átütemezniük, illetve törölniük, továbbá akár aláírt szerződéseket módosítaniuk vagy felbontaniuk. Ezek esetében az időmúlás súlyos többletkárokat okozna.

- A – rendszerint papíralapú – egyéni szociális kérelmek esetében a döntéselőkészítő anyagokban és magukban a döntésekben is érzékeny személyes adatok sokasága található, az önkormányzati képviselőket és tisztviselőket a titoktartásra esküjük kötelezi, ezen az érzékeny adatok biztonsága a döntési folyamat megváltozásával ugyancsak veszélybe kerültek volna.

- Ezekről a segélyezésekről ugyancsak polgármesteri hatáskörben döntenek, aminek következtében a szegényeknek megítélt segélyek csak a védelmi bizottságok engedélyével, illetve, ha hallgatnak, akkor öt nap késedelemmel lettek volna kiadhatók. Ahol pedig nincs mit enni, ott öt nap többletvárakozás elfogadhatatlanul hosszú idő.

- A helyi szinten felmerülő döntéseknek a megyei védelmi bizottságokhoz helyezése olyan aktahalmazokat eredményez, hogy védelmi bizottságonként heti többezer döntést jelentene, ami önmagában lehetetlenség.

Mindez, ahogy az érintettek elmondták, nem egyéb, mint a pőre hatalmi paranoia dokumentált formája.

4. A kormány, végtelen bölcsességében, amint Gulyás miniszter ékesszólóan kihangsúlyozta, az ellenzékkel kívánatos együttműködés jegyében, ezt a javaslatot visszavonta. Ám csak ezt. Nézzük, mi minden maradt! A maradék mosléktörvény tehát egyebekben, legalábbis a kormány álláspontja szerint, összhangban van a „lehető legszélesebb körű, pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogás” követelményével.

Ennek alapján éppen a koronavírus járvány tombolásának kezdetén látja a kormány időszerűnek a következőkről dönteni:

A járvány idején a múzsák hallgatnak. Magyarországon színházi előadásokat a veszélyhelyzet idején egyáltalán nem tartanak. A törvényjavaslat a kormány óhaja szerint a „lehető legszélesebb körű, pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogás” jegyében azokat az önkormányzati fenntartású színházakat, amelyeknek fenntartását az önkormányzatok nem tudják önállóan biztosítani és ezért állami támogatást is igényelnek, olyan felügyelő bizottságok alá kell rendelni, amelyek öt tagja közül hármat a miniszter nevez ki és hív vissza, mégpedig bármikor. 

A járvány idején a kormány szerint a „lehető legszélesebb körű, pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogás” jegyében éppen most jött el az ideje az anyakönyvi eljárásról szóló törvény olyan módosításának, amely alapján Magyarországon a biológiai nem törvényesen ne legyen megváltoztatható!

A járvány idején a „lehető legszélesebb körű, pártpolitikai határokra tekintet nélküli összefogás” jegyében a javaslat úgy módosítaná a Városliget megújításáról és fejlesztéséről szóló törvényt, hogy eltörölné a főváros által nemrég a területre meghatározott változtatási tilalmat.

 

A törvény előterjesztőinek lelki szemei előtt bizonyára az Alaptörvény zárómondata lebegett:

 

„Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

 

 ***

Kép forrása: nepszava.hu

Legolvasottabb bejegyzések