ekint embléma

ÁTMENTETT HATALOMKONCENTRÁCIÓ: KORONAVÍRUS-LELTÁR (elemzés)

elemzés 2020-06-19 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

A magyar kormány válságkezelésének alkotmányjogi értékelése.

Az Eötvös Károly Intézet (EKINT) elemzésében a Nemzeti Együttműködés Rendszerének sok tekintetben vitatandó válságkezelését és a válságkezelésnek álcázott hatalomkoncentrációt célzó lépéseit tekinti át a legfontosabb jogalkotási és ebből fakadó közjogi döntések bemutatásával. Az elemzés, amely a tényleges történéseket és azok következményeit veszi számba, azt mutatja meg, hogy a különleges jogrendről szóló döntés milyen tényleges hatalmi célokat szolgált, intézkedés-sorozatokat eredményezett, amelyek külön-külön, de főleg együttesen betekintést biztosítanak a rendszer működésébe, megmutatják karakterét.

Felhívás az olvasónak!


Ennek az elemzésnek az elkészítését Soltész Anikó és Palotai János támogatták. Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:


- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407) 

- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)

- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)


Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként. 


Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!


***


Az elemzésből kiderül, hogy a kormány az alapvető jogok széles körének korlátozását lehetővé tevő veszélyhelyzetet eleve indoklás nélkül rendelte el, hiszen azokat az intézkedéseket, amelyeket kimondottan a vírus elleni védekezés érdekében hoztak – a kijárási korlátozásoktól kezdve az üzletek bezárásán át a kötelező maszkviselésig –, az egészségügyi törvény alapján is el lehetett volna rendelni.

A tanulmány az úgynevezett Felhatalmazási törvény elfogadása mint a korlátok nélküli rendeleti kormányzás bevezetése kapcsán több durva kommunikációs csúsztatást is tisztáz. Az elemzésből kiderül, hogy a félreérthetően megszövegezett jogszabályi rendelkezések és a félrevezető kormányzati kommunikáció együttesen azt látszatot keltették, hogy a rendeleti kormányzáshoz adott parlamenti felhatalmazást az országgyűlés bármikor visszavonhatja, miközben az igazság az, hogy a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló döntés az Alaptörvény értelmében kizárólag a kormány hatásköre,  ahogyan  a  veszélyhelyzet  megszűnésének megállapítása is kizárólagos kormányzati kompetencia. Az EKINT írása rámutat arra az ellentmondásra is, hogy noha a Felhatalmazási törvényre a kormány szerint első sorban azért volt szükség, mert „az Országgyűlés ülésezése a humánjárványkövetkeztében szünetelhet”(-ett volna), a parlament mindvégig üzemelt, mégpedig oly biztosan, hogy a járvány leküzdéséhez semmilyen módon sem köthető, a hatalom érdekeit annál inkább szolgáló törvénymódosítások tömkelegét fogadta el.

Az elemzés nagyobb részét ezeknek az álcázott hatalomkoncentrációt jelentő jogalkotási és ebből fakadó közjogi döntéseknek a bemutatása teszi ki. Az emberi méltóságot sértő döntések között az írás foglalkozik az iráni diákokkal mint a Magyarországon elsőként regisztrált fertőzöttekkel kapcsolatos kormányzati kommunikációval és hatósági bánásmóddal, a kórházi ágyak felszabadításának miniszteri utasítással való alaptörvény-ellenes elrendelésével, az anyakönyvi eljárásról szóló törvénynek a strasbourgi bíróság joggyakorlatával is ellentétes módosításával, amely alapján Magyarországon a biológiai nem törvényesen nem megváltoztatható többé, valamint az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának elutasításával.

A véleménynyilvánítás szabadságát sértő lépések között elemzést olvashatunk a járványügyi rémhírterjesztés alaptörvény-ellenes bevezetéséről és diktatúrákat meghazudtoló gyakorlatáról, a Clark Ádám térnél dudáló tüntetők példátlan megbírságolásáról, valamint a Deák téri szélsőjobboldali megmozdulás kapcsán arról is, hogy a magyar kormány a saját hatalmi érdekeihez igazított jogrend alapjait, az állami erőszakmonopólium kizárólagosságát is megkérdőjelezi.

Az elemzés részletesen bemutatja, hogy a kormány miként számolta fel a járványveszélyre hivatkozva az információs szabadságokat, azt ezt eredményező közjogi döntések mellett számba véve az olyan abszurd intézkedéseket is, mint amikor a legkritikusabb időszakban nem hozták nyilvánosságra, hogy az ország területén hol találtak koronavírussal fertőzött beteget, amikor pedig késlekedve részlegesen nyilvánosságra hozták, azt a magánéleti jogokat megsértve, személy szerint azonosíthatóan tették meg. Az írás felhívja a figyelmet a személyes adatokhoz való hozzáféréshez adott korlátlan és ellenőrizhetetlen kormányzati felhatalmazással kapcsolatos döntésekre is.

Az EKINT írása áttekintést ad az önkormányzatok helyzetének tudatos ellehetetlenítéséről is: miközben az elmúlt pár hónapban a járvány elleni védekezésben kulcsfontosságú települési önkormányzatok a világon mindenhol jelentős forrásokat kaptak a központi kormányzattól, a magyar kormány a veszélyhelyzet alatt több olyan lépést is tett, amely a már eddig is megtépázott helyi önkormányzatokat az összeomlás szélére sodorta. Ezzel összefüggésben az elemzés áttekinti azokat az eseteket, amelyekben kormánypárti polgármesterek (Komló, Szekszárd és Mezőtúr polgármesterei) a katasztrófavédelmi törvény értelmében rájuk ruházott döntési jogkörökkel bizonyítottan visszaéltek, ismerteti, hogy a gépjárműadó és fejlesztési források elvonása, valamint az ingyenes parkolás bevezetése miként hozta lehetetlen helyzetbe főként az ellenzéki önkormányzatokat, s bemutatja, hogy a „különleges gazdasági övezetek” törvényi kategóriájának létrehozásával a kormány miként tette rá a kezét a nagyobb cégek által eddig a helyi önkormányzatoknak befizetett adókra.

Az elemzés bemutatja továbbá, hogy a kormány miként használta fel a veszélyhelyzeti felhatalmazást a kultúra és a tudomány kiszolgáltatottságának, s ezzel párhuzamosan a saját holdudvara gazdagodásának növelésére. Az EKINT írásában rámutat arra, hogy a kulturális életet és az egyetemeket sújtó megszorítások sehogy sem férnek össze a vidéki szállodafejlesztésekre adott 170 milliárdos támogatással, a Schmidt Mária alapítványának ingyen átjátszott ingatlanokkal, Semjén Zsolt vadászati kiállításának 1,67 milliárd forintos megsegítésével, azzal, hogy az állam a veszélyhelyzet első másfél hónapjában naponta(!) 205 millió forintot költött sportfejlesztésekre, vagy, hogy épp ebben a válságos időszakban tette rá a kezét az első sorban a tóparti önkormányzatok által tulajdonolt balatoni kikötőkre.

Az elemzés zárásaként az EKINT igazolja, hogy a veszélyhelyzet megszüntetése valójában egy színjáték, ugyanis ezentúl a rendkívüli jogrend formális elrendelésére sem lesz szükség ahhoz, hogy a kormány durván beavatkozzon az egyéni életviszonyokba és ezáltal a szükségesnél jobban korlátozza az egyén szabadságát. A veszélyhelyzet megszüntetésével összefüggésben fenntartani vagy bevezetni kívánt rendelkezésekről szóló, már elfogadott salátatörvény ugyanis nemcsak a kormány mozgásterét körülhatároló katasztrófavédelmi törvény módosítását irányozza elő, hanem az egészségügyi törvényt is olyan formában módosítja, hogy immár rendkívüli intézkedések a jogrend rendes működése mellett is foganatosíthatók lesznek. Lényegében a kormány a rendkívüli jogrend állandósításának lehetőségét teremtette meg, mostantól tehát a rendkívüli állapot lesz a “normális” állapot, ami az egyéni szabadság súlyos és indokolatlan, tehát önkényes korlátozásával járhat együtt.


Az elemzés az alábbi linken érhető el: http://ekint.org/lib/documents/1592554960-EKINT_Koronavirus-leltar_elemzes.pdf


Kép forrása: index.hu

***


Segítsen, hogy továbbra is kiállhassunk közös értékeinkért! Támogassa az EKINT-et! 

Az EKINT támogatásához szükséges minden információt megtalál az alábbi linken: http://ekint.org/tamogasson

Támogatását előre is nagyon köszönjük!

Legolvasottabb bejegyzések